18. fejezet

- Louis, állj - könyörögtem szinte hangtalanul és tehetetlenül, mindazok miatt, amilyen érzéseket váltott ki bennem.
- Ez az, amit tényleg akarsz? - suttogta és maga felé fordított.
Belenéztem és kék szemeibe és majdnem elvesztem bennük. Olyan közel volt hozzám, olyan közel, hogy éreztem leheletét az orromon.
- I-igen - a hangom remegett, elmosolyodott.
- Rendben - sóhajtott, legyőzötten ült az ágyon és magához húzott - De ezzel valamit csinálnom kell - mondta lenézve, követtem merev tekintetét, a kezét figyelte, ami a bokszere dudorán volt. Megharaptam az ajkam. - és nem bírom sokáig, ha folyamatosan ezt csinálod - mondta felemelve a kezét, megérintette az ajkamat.
Elkezdte mozgatni a kezét a bokszere alatt, és egy nyögés szökött ki az ajkán. Megborzongtam attól, hogy a hang lenyűgözött és ugyanazt akartam érezni, mint a konyhában, mikor miattam nyögött. Gondolkodás nélkül leültem mellé és a kezemet az övére tettem. Kinyitotta a szemét és kíváncsian rám nézett és megharaptam az ajkam.
Nem tudtam mit tegyek, úgyhogy csak néztem rá, miközben a kezem végigfutott a fekete rugalmas anyagon. Éreztem, hogy az izmai megfeszültek az érintésem alatt és ez nagyon jó érzés volt.
A keze, ami a bokszerében volt az enyémen landolt, meleg volt. Rám nézett biztatóan, hogy megérintsem, de nem tudtam, mit tegyek.
- Akarod, hogy tanítsalak? - kérdezte és én bólintottam, túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy  beszéljek.
A kezem elkezdett mozogni a parancsára, ahogy megmutatta, hogyan érintsem meg, és egy kis idő múlva levette a kezét az enyémről és én továbbra is azt csináltam, amit mutatott nekem. A kezem lassan mozgott. Ültem az ölében és akaratlanul is nyomást képeztem a kezemmel, és ő az ujjait a seggembe temette és felnyögött.
- Folytasd... ezt... - mondta kifulladva és megharaptam az ajkamat, ahogy néztem, hogy hátrahajtotta a fejét. - A francba, Emily, ne nézz így rám - mondta és elfordította a fejét, miközben továbbra is mozgattam a kezem, ezúttal gyorsabban.
- Sajnálom... - motyogtam.
- Ez nem olyan... - lélegzett, egy másik nyögést hallatott - De te... úgy nézel ki így, mint... ezzel az angyal arccal... Basszus! -  mondta, amikor az ajkam megérintette a vékony meleg bőrét a nyakát megcsókolva, és gyengén megharapva.
Nem tudtam mit csinálok, csak azt tudtam, hogy abba kell hagynom, mert ez az egész szituáció rossz, az anyám valószínűleg megölne. De ebben a pillanatban ez annyira jó, nem szabadna ilyenekre gondolnom most.
A nyögései visszhangoztak a szobában, egyre gyakoribbak lettek, ahogy a kezem gyorsabban mozgott, áramütést küldött a testem.
- Emily - a nevem nyögte, és én nem tudtam visszatartani a nyögést, ami a tokomban keletkezett.
Egy utolsó nyögés hangzott el, mielőtt megéreztem a meleg folyadékot a kezemen és az egész fekete szöveten. Visszahúztam a kezem, de ő megállította, a felsőtestének nyomta. A nehéz és gyors légzése nyugodtabbá vált.
Felállt és a szekrényhez ment, kihúzott egy darab fekete anyagot, feltételeztem, hogy az egy új bokszer. Elpirultam. Elnézve Louist abban az állapotban valami teljesen új számomra. Nos, minden ami ebben a szobában történt teljesen új számomra.
Hallottam a víz hangját, ahogy a zuhanyból folyt.
Amikor Louis visszatért a szobába elmosolyodott. Még mindig az ágyon ültem, elgondolkodva mindenen, ami történt. A bokszer fekete anyaga volt az egyetlen dolog, amit viselt. Figyeltem, ahogy megtörölte a nedves haját. Néhány vízcsepp a hajából keresztülfolyt a tetoválásain, ahogy az ágyhoz lépett.
Elhúzta az ágyneműt és intett, hogy feküdjek le. Felkúsztam az ágy szélére és a párnákhoz lefeküdtem, végig követett a szemével, és lefeküdt az oldalamhoz, magához húzott. Nem segített a kék szemében való gyönyörködés és az, ahogy az enyémekbe nézett.
Még mindig el voltam pirulva, és minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy mi történt, az arcom még melegebb lett.
- Ne aggódj, viszonozni fogom a szívességet - suttogta és én még vörösebb lettem, ha ez egyáltalán lehetséges.
Nevetett és kinyújtotta a kezét, hogy eloltsa a fényt, ami a kis lámpából jött.
- Jó éjszakát, Em - mondta és csókot nyomott az orromra.
- Jó éjszakát..., Lou - ezt feleltem, mert eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy szereti, amikor így hívom.
Nem kellett volna hagynom, hogy ez megtörténjen, de nyilvánvaló, hogy valami mindig húz Louishoz és többé nem törődök azzal, hogy távol maradjak tőle.
Ó, Istenem!
Mi történik velem?
_________________________________________________________________
Hát ez volt az alkotó első forró pillanatokkal teli irománya, nekem pedig az első ilyen fordításom. Remélem, hogy azért jó lett :) Zso