19. fejezet

Az ébresztő a telefonomon csörgött, és felkeltem. Ültem az ágyban néhány percig és gondolkoztam azon, ami előző nap történt. Az arcom égni kezdett.
- Emily - szólított meg Louis átölelve a derekam - Gyere az ágyba - kérte a párnák közül.
- Iskolába kell mennem, Louis.
- Ne... gyere az ágyba - morgott és magához húzott, ami miatt visszaestem az ágyba.
- Louis.
- Hm.
- El fogok késni.
- Másfél órával korábban felkeltél. Maradj velem - kérte, és borzongás futott végig a gerincemen.
- Louis, gyerünk, engedj el! - mondtam nevetve.
- Nem - mondta és magával szembe húzott - Nem hagyom, hogy elmenj. - Nem tudtam mit mondani arra, amit mondott. Valaki csengetett, megmentve engem. Louis morgott a párnák közül, ami megnevettetett. - Kinyitnád, amíg én felöltözöm?
- Igen.
Felkeltem az ágyból és lehúztam a pólóm mialatt Louis tekintetét éreztem magamon. Besétáltam a nappaliba, miközben a személy, aki kint volt, harmadik alkalommal csöngetett. A fenébe, mi ilyen sürgős?
Kinyitottam az ajtót és egy sápadt fiút találtam fekete hajjal. A karjait a tetkók majdnem teljesen elfoglalták és piercing volt a fülében. Erős dohányszagot hozott magával, amitől majdnem elköhögtem magam.
- Hmm... te? Nem erre számítottam - mosolygott és megnyalta az alsó ajkát.
- Hm, én...
- Ne értsd félre, de túl jónak tűnsz hozzá - mondta és végignézett rajtam, elidőzve a lábaimon, amitől kényelmetlenül éreztem magam.
- Hm... Louis? - hívtam, de nem válaszolt.
A fiú tett felém egy lépést, és megragadta azt a kezem, amelyik Louis pólóját húzta lefelé. A légzésem azonnal felgyorsult és úgy éreztem, mintha a szívem kiugrana a számon keresztül.
- Még azt is megengedi neked, hogy viseld a ruháit? - nevetett - mit csináltál vele?
- Mit akar ez jelenteni? - kérdeztem, de valami azt súgta, hogy nem akarom tudni a választ.
- Emily - szólalt meg Louis hangja mögöttem, mielőtt a fiú válaszolt volna.
- Louis! - szalutált a fiú - Nem láttalak... tegnap óta!
Tegnap?
Louis megragadta a kezem és maga felé húzott, ezzel magát helyezve elém. Elmondhatom, hogy teljesen megváltozott: sokkal komolyabbnak tűnt és feszült volt a teste. A fiú követte az összes mozdulatom. Olyan volt, mintha nézné, hogy jól vagyok-e, vagy mintha aggódna.
- Mit akarsz, Ash? - kérdezte Louis komolyan.
- Van egy tárgyalandó üzletünk, Tomlinson.
- Nincs semmi dolgom veled, kiszálltam. Emlékszel?
- Szerintem nem.
- Emily, miért nem mész felöltözni, hogy menj az egyetemre? - javasolta... nos parancsolta.
- Hm... rendben - válaszoltam, annak ellenére, hogy a kíváncsiság volt az egyik gyengém. Annak a fiúnak a tekintete égette a bőrömet.
Louis szobájába mentem és becsuktam az ajtót. Megragadtam a ruhákat, amiket itt hagytam előző nap, és felöltöztem. A srác elgondolkodtatott arról, hogy nem ismerem Louist. Nem tudok róla semmit. Hogy értette azt, mikor megkérdezte tőlem, hogy mit tettem vele? Milyen üzletet kell megtárgyalniuk? És ahogyan rám nézett... nagyon furcsa volt!
 Louis is furcsa volt... és veszélyes.
Akkor miért nem maradsz távol tőle? Kérdezte a tudatalattim és nem vettem tudomást róla.
Abban a pillanatban, ahogy a párnák közé dőltem, kinyílt az ajtó. Louis egy gonosz mosollyal felém mászott.
- Hm... akarod, hogy viszonozzam a szívességet most? - kérdezte, és a mellkasára raktam a kezem, hogy eltoljam őt, de egy hüvelyket sem mozdult. - Úgy tűnik, igen - nevetve temette a fejét a nyakamba, amitől megborzongtam.
- Louis.
- Hívj Lounak - mondta és felemelte a fejét.
- Ha elengedsz - eltoltam.
- Ez zsarolás - nevetett és nevettem én is, mert túl ragályos volt az ő kacagásának gyönyörű hangja.
Felállt és megragadta a kezem felhúzva engem, és végezetül a mellkasának ütköztem. Eltoltam őt és megigazítottam a hajam a kezemmel, közben Louis megforgatta a szemeit.
- Ki volt az?
- Mi?
- Az a fiú. Ki volt ő?
- Hm... senki fontos.
- Úgy tűnt, hogy fontos. Neked.
- Emily, felejtsd el őt. Nem fog minket többé zavarni - mondta és olyan veszélyesen nézett rám, hogy elgondolkodtam azon, hogy mit csinálhatott Louis annak a fiúnak. - Gyerünk! - sóhajtottam legyőzötten és követtem őt.
____________________________________________________________________
Ezt nem én fordítottam :D ... csak pár helyen picit belepiszkáltam. A részt köszönjétek Barbinak, aki felajánlotta segítségét ;) Én is köszönöm, egyszerűbb volt így :3. Aztán ha nincs ellenére (és ellenetekre), akkor többször is lehet, hogy ő fordítását olvashatjátok, én szívesen fogadom :D (abba már kevésbé vagy semennyire sem javítanék bele)
A nyár elkezdődött, így talán picit több időm lenne, de azért nem fogok otthon dögleni végig, úgyhogy nem tudom, hogy mikorra lesznek a részek.
Ha gondolja valaki, akkor jelentkezhet fordítónak itt, vagy e-mailben (zsozso1d@gmail.com), a legjobbat/legjobbakat szívesen látom állandó partneremnek ;) (biztos, hogy kevesebbet kéne részre várnotok :D)
Ahogy látjátok, változtattam a kinézeten. Nekem jobban tetszik, nektek? Alapból egy sokkal jobb fejléc lett volna, de sajnos a blogger nem a barátom, és elbarnítja, ha feltöltöm. (egyébként az előzővel is azt csinálta, és ezzel is, csak sötétebben nem annyira feltűnő).
Na már majdnem hosszabbat írtam, mint a rész maga :$ Legközelebb én írok magamtól egy egész történetet. Jó? :DD Na puszi: Zsófi