17. fejezet

- Mi van? - kérdeztem megdöbbenve.

- Válaszolj, Emily - mondta, lehunyta a szemeit és vett egy mély lélegzetet.

- Hol szerezted ezt? 

Kinyitotta a szemét és úgy nézett rám, mint tegnap, két lépést hátráltam tőle.

- Semmi nem történt Harry és köztem - mondtam szinte suttogva, nem tudva, hogy miért igazolom magam. Úgy értem, hogy ő volt, aki azzal a lánnyal volt a bulin!

- Nem hazudsz? - kérdezte felém sétálva.

Mindenki kételkedik abban, amit mondok?

- Nem! Ki mondott ilyet neked? - kérdeztem, berepedt ajkát néztem.

- Harry.

- Harry?

- Igen - újra egy mély lélegzetet vett. - Mindent elmondott részletekbe menően, hogy mit csinált veled, hogy mit érzett, azon a napon, amikor visszavitt az egyetemre.

- Semmi sem történt Louis - ismételtem és felsóhajtott.... a megkönnyebbüléstől? - De ha meg is történt, nem a te dolgod - ugrattam, de komoly maradt, magához húzott, arcunk pár centiméterre volt egymástól.

- Nem érhet hozzád. Ne engedd neki. Veszélyes - kétségbeesetten nézett.

- Ő csinálta ezt az ajkaddal? - kérdeztem, nem igazán akartam tudni a választ.

- Igen, de ő rosszabb lett - válaszolt mosolyogva és eszembe jutott, hogy mit tett Kylelal.

- Ó, Istenem! Ő rendben van?

- Ha tudnád, hogy mi mindent mondott rólad, akkor nem sajnálnád - mondta és talán igaza volt. Nem kellene aggódnom érte, nem érte, azok után amit mondott.

- Mit mondott?

- Nem akarod tudni - suttogta, a lehelete forró volt a fülemben.

- Le kellene kezelni az ajkad - mondtam, próbáltam elterelni a figyelmemet a pillangókról a gyomromban - Hm... hozok neked ... valamit.

- Fürdő. a konyhában leszek.
Bementem a fürdőbe elsősegély dobozt keresni a szekrényekben. Még mindig megdöbbentett az, amit Harry mondott. De persze nem érte volna meg neki némi hátsó szándék nélkül.
Megragadtam az elsősegély dobozt és kimentem a konyhába, ahol Louis ült. Az asztalra tettem a dobozt, kinyitottam és kivettem egy vattát, benedvesítettem hidrogén-peroxiddal. Közelebb mentem Louishoz, a lábai közé, megérintettem a vattával a vágást, megborzongott.
- Hol van az összes erőd? - viccelődtem és ő nevetett.
Újra a vágásra raktam a vattát, ezúttal nem szólt semmit. Bezártam a hidrogén-peroxid palackját és a vattát mellé tettem. Louis rám nézett és én megharaptam az ajkam. A kezét a derekamra tette, és lassan elkezdett közelebb húzni magához. A keze a tarkómra csúszott, hogy az arcomat az övéhez tolja, lehajoltam az ajkaink könnyedén összeértek.
Louis még közelebb húzott magához, hogy az ölébe üljek, az egyik lábam a derekánál legyen. A kezeimet a nyaka köré csavartam, közelebb húztam magamhoz. Nem tudtam, mit csinálok, de nyilvánvalóan nem gondolkoztam. Elkezdte csókolgatni a nyakam, a csípőm előre-hátra mozgott. Megragadtam a haját, és egy rekedt nyögést hallatott a nyakamon.
A felgyorsult lélegzetvétel volt az egyetlen dolog, amit hallani lehetett a konyhában. Louis elvitt az ölében az asztalra, hogy a lábaim közé juthasson, lecsapott ismét az ajkaimra, a nyelve forró volt és nedves, ahogy betört a számba. Felhúzta az ingemet, hogy a kezeit a hátamra tegye és közelebb toljon magához.
Az ajkaink elváltak és elkezdte csókolgatni az állkapcsom. A francba! Meg fogok halni, ha ezt csinálja...
- Louis... - próbáltam mondani, de úgy jött ki, mint egy nyögés.
- Basszus! - mondta és eltávolodott tőlem hirtelen, kifulladva.
- Mi volt ez? - kérdeztem zavarodottan.
- Semmi, de ha folytatjuk, akkor valószínűleg a szobába viszlek, és nem lesz kedves - mondta és nyalogatta a száját, és azon kaptam magam, hogy elképzeltem, hogy mit fog csinálni. - Vissza akarsz menni az egyetemre? - kérdezte és leszálltam az asztalról.
- Hm... nem - feleltem, zavarban voltam, felemelte a szemöldökét. - Ha nem bánod... vagy... vagy nem csinálsz semmi mást - nevetett.
- Emily, maradhatsz - mondta a nyelvét kilógatva.
Tudom, hogy már Kahlan nem volt mérges és megígértem, hogy távol maradok tőle most már, de valami mindig húz hozzá, és már nem tudok ellenállni neki. Megnéztem az órát, még korán volt.
Felvettem a vattát és a kukába dobtam, az elsősegély dobozt a fürdőbe vittem. Amikor a szobába értem, Louis egy filmet tett be a DVD lejátszóba.
- Film? - kérdeztem.
- Igen.
- Mi?
- Engedj be!
- Nem szuper ijesztő?
- Nem - hazudott és nevetett.
Leült az egyik kanapéra és széttárta a karjait nekem, hogy én is leüljek. Amikor helyet foglaltam, magához tolt és a kezeit a vállamra rakta. A film elkezdődött, egy körülbelül tizenkét éves fiúról szólt, aki szenvedett a bántalmazásoktól, és találkozott egy lánnyal, aki megjelenik a kertben csak éjszaka, mert egy vámpír volt, és ez a legfélelmetesebb filmek egyike volt.
Amikor félelmetes rész volt, Louis nyakába temettem az arcomat, és ő nevetni kezdett. Hogy tudja ezt a filmet nézni és ilyen.... nyugodt lenni?
- Vége a filmnek? - kérdeztem és feltámaszkodtam vele szembe.
- Igen - nevetett és felnézett - nem volt olyan félelmetes.
- Természetesen nem - jegyeztem meg szarkasztikusan.
- Szeretnél vacsorázni?
- Hm... igen, azt hiszem.
- Gyere hát, segíts nekem.
Felállt, és utánozva követtem őt a konyhába. Louis csirkét kezdett készíteni gombával én pedig spagettit.
(...)
Amikor befejeztük az evést Louis egy pulóvert és bokszert adott nekem. Bementem a fürdőszobába és levettem az ingemet és melltartómat és felhúztam a pólóját, megszagoltam, mint szoktam, aztán levetettem a nadrágomat és a bugyimat, hogy felhúzzam a bokszerét. A szobába mentem és egy szál bokszerben találtam rá. Ó, Istenem! Tényleg csak ezt kell viselnie?
Felém fordult és nézett engem, fel és le, közben harapdálta az ajkait. Mindig ezt csinálta és én úgy éreztem, mintha a szoba összemenne és nem lenne levegő. Hátat fordítottam neki, próbáltam újra lélegezni, és egyre közelebb éreztem őt magamhoz.
- Szeretem azt, amikor a ruháimat viseled - suttogta a fülembe és a mellkasához húzott - Olyan érzést kelt bennem, mintha az enyém lennél - mondta, a hangja egyre rekedtebb lett minden szó után, és én levegő után kapkodtam.
- Louis - szólítottam, próbáltam rávenni, hogy hagyja abba.
- Tudom. A levegő gyengül, a pulzusod száguld.
- Állj - motyogtam és nevetett.
- Fogadok, hogy kiráz a hideg csak attól, hogy ezt csinálom - ahogy beszélt a keze felcsúszott a pólója alá a hasamra, amitől kirázott a hideg, de ő azonnal elvette, és szinte megragadtam a kezét, hogy ne - most alig várod, hogy újra hozzád érjek - közelebb húzott magához, érezhettem a duzzanatát - Érzed? - kérdezte, mintha olvasna a gondolataimban - Fogadok, hogy nedves vagy.
- Mi? - megkérdeztem nem tudva, hogy ő miről beszél, és ő halkan felnevetett.
- Itt - mondta és a keze átcsúszott a bokszer gumiján és éreztem. Nedvesség a lábaim között. Ez az, amiről beszélt?
- Lou, állj.
- Hm... imádom, amikor így hívsz - A keze a mellkasom közepére vándorolt és éreztem, hogy mély levegőt vett. - A dolgok, amiket tehetek. Dolgok, amiket éreztethetek veled. Jó érzést adhatok neked, csak egy ujjal...
- Kérlek, Lou.
- Mit? Mit akarsz? - suttogta a fülembe.
_______________________________________________________________
Köszönöm ezt a rengeteg komit, pipálást, feliratkozót meg mindent. Kedvencnek üzenem, hogy írok neki emailt, úgyhogy nézze meg xd
 Nem terveztem ilyen hosszú idő után hozni, és nem is tervezek érte magyarázkodni. Nagyon nem volt időm, sulinak a vége volt. Ennyit elég tudnotok, szerintem ti is érzitek ilyenkor.
Amúgy jó hosszú volt! :D .... Bár én érzem jobban a hosszúságát, öt perc elolvasni, lefordítani azért tízezerszer hosszabb xdd (na jó azért annyival nem). De azért remélem, hogy kárpótol titeket :3