34. fejezet/2. rész

... Louisnak már haza kellett érnie. A parkolóba sétáltam (...), láttam Harryt kiszállni a kocsijából.
- Emily.
- Harry.
- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért felbukkantam Louis házánál a semmiből.
- Miért mentél oda?
- Mondtam, hogy miért.
- De annak nincs értelme.
- Ha te tényleg Louisval leszel, rájössz, hogy néhány dolognak nincs sok értelme - mondta komolyan.
- Mit akar ez jelenteni? - kérdeztem, körültekintően néztem rá, mióta közelebb jött hozzám.
- Erre magadtól kell rájönnöd, hercegnő - suttogta a fülembe.
- Ne hívj így! - üvöltöttem és ellöktem magamtól,ami megnevettette.
Frusztráltan fújtattam egyet, és beszálltam a kocsimba, beindítottam és elvezettem Louis házához. Az autója ott volt, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra. Kipattantam a kocsimból, bezártam és fellépcsőztem a lakásába. Amikor feljutottam a 13. emeletre, megláttam, hogy az ajtó résnyire nyitva áll.
Furcsa...
Kinyitottam az ajtót, majd rögtön megbántam. A szemeim elkerekedtek, a szám kinyílt és a könnyek szöktek a szemembe a látványtól.
A kanapén egy teljesen pucér fényes vörös hajú lány volt Louisn, akin furcsamód még ruha volt, de nem ez a probléma. Mit csinál a meztelen lány Louisn?
Megcsal engem!
Bármennyire is fáj, ez az igazság.
- Louis - kiáltottam a nevét.
A lány lehajtotta a fejét, hogy az ajkai találkozzanak Louiséval, miközben Louisra mászott, hogy a fehér combjai Louis két oldalán legyenek, pont úgy ahogy én voltam múlt éjjel. Louis felnézett tágra nyílt szemekkel és piros rúzsos szájjal, miközben próbálta lelökni a lányt magáról, nem sok sikerrel.
- Emily, ez nem az, amire te gondolsz.
- Én nem gondolok semmit, látom ezt. És tudod mit mond?  A kép rosszabb ezer szónál, és ez az elmúlt 5 másodperc sokkal több - mondtam, a hangom  megemelkedett minden egyes szónál.
- Emily, kérlek, hadd magyarázzam meg. Nem is ismerem ezt a lányt.
- Remek, Louis. Így tényleg minden sokkal jobb.
- Nem így értettem - ellökte a lányt és felállt. - Emily! - kiáltott,  amikor futásnak eredtem.
A könnycseppek lepörögtem az arcomról, ahogy szaladtam lefelé a lépcsőn, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, hogy Louis ne tudjon elkapni.
Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem! Hogy volt ehhez bátorsága? A minap mondtam neki, hogy szeretem és odaadtam magamat neki! Hogy tudott azzal a lánnyal lenni a nappali közepén, miután azt mondta nekem, hogy szeret? És azt mondta, hogy nem is ismeri! Ez azt jelenti, hogy a régi Louis még mindig ugyanaz.
És Ő tudta, hogy ma délután visszajövök hozzá, ami azt jelenti, hogy neki pont ez volt a célja, azt akarta, hogy lássam ezt, hogy megsértsen és soha többet ne akarjam látni. Ez volt a tökéletes végszó, hogy szakítson velem.
Ha tényleg volt köztünk valami, mert ha jól tudom, nem csak a barátom volt, hanem majdnem a házában laktam vele és én...
Miért tette ezt velem?
Elérte, hogy beleszeressek, hogy megbízzak benne, elmondta a történetét... hacsaknem ez nem egy hazugság volt, hogy elhiggyem, hogy szerelmes belém és hogy megbízik bennem.
Beszálltam a kocsimba pont abban a pillanatban, amikor kilépett a ház ajtaján, elindultam, amilyen gyorsan csak  tudtam. A nevemet mondta háromszor, de nem érdekelt, nem akartam többé hozzászólni, nem, azok után, amit tett velem.
Egy idő  után meg kellett állnom az autóval. Nem tudtam hol  vagyok, a könnyek elhomályosították a látásomat és nem láttam az utat normálisan. Ahogy leállítottam a motort, sírtam. Sírtam. És sírtam.  És még jobban sírtam. Órák teltek el a sírással, de nem érdekelt. Csak sírni akartam, mert ez volt az egyetlen mód, hogy megszabaduljak a fájdalomtól, amit ő  okozott.
_________________________________________________________________
Tudom, hogy sok idő eltelt, mióta nem írtam, bocsi, csak tanultam és nem volt gépem sem :( Remélem azért van olyan aki még várta a részeket és köszönöm annak, aki még mindig bízik a blogban és bennem <3 Zsó :*