34. fejezet/1. rész

Amikor befejeztük a zuhanyzást a hálószobába mentünk, ahol ki kellett kényszerítenem Louisból, hogy hátat fordítson nekem, hogy felöltözhessek, miközben Louis mondta, hogy nem kell előtte szégyenlősködnöm. Éppen a pólóját húztam magamra, amikor megragadta a keze az enyémet. Amikor ránéztem, láttam hogy homlok ráncolva tanulmányozza a helyet, ahol a heg volt. Minden erőmmel próbáltam elszabadulni tőle, de nem engedett, továbbra is a sebhelyet figyelte.
- Louis - nyöszörögtem és komolyan nézett fel rám.
- Hogy csináltad ezt?
- Én... - sóhajtottam, felhúztam a pólót és mellé ültem az ágyra. - Apám tette ezt.
- Mi? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Azok után, amit velem tett, elkezdett inni minden nap, egyre többet és többet azzal az ürüggyel, hogy elfelejtse azt, ami történt velem.
- Mintha el lehetne felejteni - mondta dühösen.
- Elkezdett hazahozni idegen nőket, és anyámnak a vendégszobában kellett aludnia, mert apám a közös hálójukban azt tett a nőkkel, amit akart, néha anya átjött hozzám és látta, hogy felébredtem a... hm... zajra - megköszörültem a torkomat. - Anyám később veszekedett apámmal emiatt, és akkor elváltak. Apa részeg volt és két nőt hozott haza, és anyám kiküldte őket amikor bementek a házba, apa ideges lett miatta és kiabálni kezdtek, én arra ébredtem, hogy veszekednek. Amikor lementem, a konyha egyik oldalán ő volt késsel a kezében, a másikon anyám. Anyám mellé mentem és amikor édesapám anya felé dobta a kést akkor elé ugrottam, és... - megborzongtam visszaemlékezve a történtekre.
Ránéztem Louisra és láttam hogy komoly, miközben semmi különöset nem nézett.
- Lou? -szólítottam és rám nézett még komolyabban.
- Én soha nem foglak bántani - mondta, és nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de szóhoz sem jutottam. - Én mindig jót akarok neked és boldoggá szeretnélek tenni. - Megragadta a kezem és megcsókolta az ujjaimat.
- Szeretlek, Lou.
- Én is.
Lefeküdtem, amíg Louis lekapcsolta a villanyt a szobában. Sötét volt a szobában és nem láttam semmit, így meglepődtem, amikor éreztem, hogy lefekszik és az ajkai megérintik az enyémet. Megfogtam a kezeit és ő közelebb húzott magához, a szemeim azonnal lecsukódtak, a fáradtság miatt, amit a történtek okoztak.

(...)

Kinyitottam a szemem és megfordultam, éreztem Louis hiányát. Felkeltem és láttam hogy nincs a hálóban, sem pedig egyéb szobában a házban. Kimentem a konyhába, hátha ott van, de helyett egy szál rózsát és egy cetlit találtam. Mosolyogtam amikor a rózsa színét megláttam. Sötét. Hogy talált ilyen sötét rózsát? Annyira ritka!
Megfogtam a rózsát és az orromhoz emeltem, becsuktam a szemem, hogy élvezzem az illatát. Igazán jó illata volt. Megfogtam a cetlit és kinyitottam, miközben a sötét rózsa illata táncolt érzékeimmel.
"El kellett intéznem pár fontos dolgot. Sajnálom, délutánra otthon leszek.
Szeretlek, Em"
Sóhajtottam, amikor elolvastam a levelet, és leraktam az asztalra a rózsával. Elmentem a szobába és miután átöltöztem észrevettem egy üzenetet anyámtól. Azt akarta, hogy menjek haza ebédelni Johnnal.
Huh!
Mit fogok csinálni? Nem tudom John telefonszámát, nem bírom felhívni! De beszélnem kellett vele és elmondani neki mindent. Nem beszéltem azóta vele, mikor anyám házánál találkoztunk és sokat segített nekem.
Megfogtam a telefonom és a kocsikulcsot és lementem a parkolóba. Nem szeretem a parkolókat, a horrorfilmekre emlékeztetnek, ezért a normálisnál gyorsabban mentem a kocsimhoz.
Elértem az egyetemhez kevesebb, mint 5 perc alatt. Próbáltam emlékezni az útra, amit Louisval tettem meg, mikor a pulóveréért mentünk, amíg el nem értem a kollégium ajtaját, ahol megláttam Johnt. Kopogtam az ajtón, és a szőke hajú kék szemű fiú kinyitotta, akiről anyám úgy tudja, hogy a barátom.
- Emily! - üdvözölt a jellegzetes mosolyával, nem tehettem mást, visszamosolyogtam rá.
- Szia - nem igazán tudtam, hogy mit mondjak.
- Nem láttalak azóta... tudod.
- Igen, ezért is szeretnék beszélni veled - mondtam és intett, hogy menjek be. - Azért mondtam azt... mert járok Louisval és anyám utálja őt - mondtam, miközben a szobájába mentünk és a mosolya elhalványult.
- Te... te jársz azzal a tetovált sráccal?
- Igen. Tudom, hogy nem sok közünk van egymáshoz, de... - mondta és a mosoly növekedett az ajkaimon.
- Te kedveled őt - fejezte be helyettem John.
- Igen.
- Mi történt utána?
- Azelőtti nap, mikor a házunkban jártál, vele voltam, nála aludtam és azt hazudtam anyámnak, hogy veled voltam - mondtam félig zavarban. - Ha tudtam, hogy a szomszédunk vagy, akkor nem mondtam volna semmit rólad.
- Nem baj, nem bánom, hogy a pasid vagyok - mondta mosolyogva és idézőjelet rajzolt a levegőbe, mikor kimondta azt a szót, hogy pasi.
- Köszönöm - mondtam és én is mosolyogtam. Nos, most anya megkért, hogy menjek el veled ebédelni hozzá, de én tényleg nem akarok menni, így meg tudom mondani, hogy elfoglaltak vagyunk, és nem tudunk menni.
- Te durvának állítasz be, mikor még csak most kezdtünk el randizgatni? - mondta, miközben úgy tett, mintha megdöbbenne, és én nevettem. - Ja, amúgy elfoglalt vagyok, meg kell csinálnom az irodalom feladatot.
- Köszönöm - mondtam és átöleltem. - Én már megcsináltam.
- Tényleg? Melyik könyvet választottál?
- Büszkeség és balítélet.
- Miért nem vagyok meglepve? - mondta és nevettem.
- Te?
- Még nem tudom.
- Szóval jobb, ha nem zaklatlak többé, hogy meg tudd hozni életed döntését - vicceltem, miközben követtem őt. - És köszönöm.
- Mondtam, hogy nem bánom - mondta és kacsintott.
Elköszöntem és felmentem a koleszunkba. Kahlan nem volt ott, nem láttam már péntek óta, és hiányzik nekem, mert hozzá voltam szokva, hogy minden nap, minden órában minden percben és minden másodpercben vele voltam. Kivéve, ha óráink voltak.
Ránéztem a telefon órájára. Louisnak már haza kellett érnie. A parkolóba sétáltam, ahol az én autóm állt, a gyönyörű Nissan Altima Coupe, úgy gondoltam, hogy tökéletes! Amikor odaértem, láttam Harryt kiszállni a kocsijából.
_____________________________________________________
Nehéz szülés volt, de ez is megvan :) Bocsi,hogy ennyit kell várni... tényleg nem tudok mit tenni ellene. Remélem azért nem hagytok el, köszönöm a sok üzenetet és, hogy ennyire hiányoljátok a részeket, a 70000 feletti nézettséget és a 30 fölötti feliratkozót :* Zsófi