A szemeim kinyíltak, és én észre vettem, hogy Louis karja a derekamon volt és magához húzott, és a lába még mindig össze volt fonódva az enyémmel. Olyan volt, mintha őrizetbe vett volna, mintha attól félne, hogy elfutok.
Próbáltam kiszabadulni tőle, de mintha a karját és a lábát még erősebben szorította volna. Frusztráltan sóhajtottam és egy mosoly nőtt a békés arcára.
- Végeztél? - kérdezte játékos hangon, és nevettem.
Louis végül kinyitotta a szemét felfedve kék íriszeit. A tegnap este történtek átvillantak az agyamon, és meleget éreztem az arcomon, ami csak azt jelenthette, hogy elpirultam. Kerültem a kék szemeinek tekintetét, de Louis a kezét az arcomra tette, hogy rá nézzek.
- Mi van?
- Semmi.
- Elpirultál - vádolt nevetve, és elrejtettem az arcomat előle a párnába, de elkezdett csikizni.
- L-louis... hagyd abba!
- Mond meg, hogy miért pirultál el - megállt a csiklandozással, és vettem egy mély lélegzetet.
- Én... hm... - a szemeibe néztem, amik rám meredtek - Hm... csak arra gondoltam... - Megköszörültem a torkom - ... tegnap.
- Hmm... nem tetszett? - kérdezte. Tudnom kellett volna, hogy nincs problémája azzal, ha erről és ehhez hasonló dolgokról kell beszélnie, de én más vagyok, úgyhogy csak egyszerűen megráztam a fejem, ami miatt ő nevetett.
Louis elment tőlem és felállt az ágyról. Odament a szekrényhez csak egy bokszerben, és kivett egy farmert, miközben én a tetovált izmait néztem, ahogy összehúzódtak a teste mozgására. Rám kacsintva hagyta el a szobát a fürdőbe menve.
Sóhajtottam és a telefonom megszólalt. Az éjjeliszekrényemen volt. Furcsa... nem emlékszem arra, hogy ez itt lett volna.
Ültem az ágyon és a képernyőre néztem, és láttam, hogy anyámtól, aki hív engem, van hét nem fogadott hívásom és három üzenetem. Istenem, meg fog ölni, amiért nem vettem fel a telefont.
- Hol vagy? És ne merd azt mondani, hogy a kollégiumban, mert tudom, hogy nem aludtál ott! - kiáltotta, ahogy felvettem a telefont.
- Anya, nyugodj meg. Jól vagyok - próbáltam megnyugtatni.
A víz hangja a zuhanyzóban megállt, Louis befejezhette a zuhanyzást. Reméltem, hogy nem hallja, hogy telefonálok, mert különben el kell neki mindent magyaráznom, beleértve a részleteket, mint például, hogy anyám teljesen gyűlöli őt a kinézete miatt.
- Tudni akarom, hogy hol voltál és most hol vagy!
- Rendben, nyugi, anya, én-
- Emily, tudnál hozni bokszert nekem? - kérdezte Louis a fürdőből közbevágva.
Nekem annyi.
- EMILY FRAY, MI VOLT AZ A HANG, AMIT HALLOTTAM?
- Anya, én-
- Bajban vagy, nagy bajban. Azt akarom, hogy haza gyere. Most! - ordította, és letette a telefont.
Amint letette, hagytam, hogy a fejem a lábam közé essen. Mit fogok csinálni? Meg fog ölni, csak a tudat miatt, hogy én egy sráccal voltam, ő a védelmezője a "Szex csak házasság után"-nak, különösen, ha megtudja, hogy Louisval voltam.
Huh!
Louis elhagyta a fürdőt és belépett a szobába. Felemeltem a fejem, és láttam, hogy csak egy fekete törölköző volt a derekán, miközben pár vízcsepp hullott le a hajából. Sóhajtottam és ő nevetett.
- Mi történt?
- Mi?
- Idegesnek tűnsz - mondta... aggódva?
- Hm... anyám hívott - vallottam be - És hallott téged beszélni...
- Na, és?
- És ő ideges volt. Nagyon.
Elrejtettem előle az arcomat a kezemmel, és éreztem, hogy az ágyra mászik. Elvette a kezem az arcomból és bámult engem a kék és csillogó szemeivel.
- Minden rendben lesz - mondta lágy hangon.
(...)
- Biztos, hogy nem akarod, hogy veled menjek? - kérdezte Louis, talán negyedik alkalommal, mert mondtam neki, hogy mennem kell, hogy beszéljek anyámmal.
- Hm... jobb, ha nem, Louis - ha megjelennék anya háza előtt Louisval csak romlana a helyzet.
- Oké, én is elintézek egy kis... dolgot - mondta és felébredt bennem a kíváncsiság. Milyen dologról beszél? Vajon újra találkozik Ashsel?
- Rendben - feleltem és elhagytam az épületet, őt követve.
Louis felajánlotta, hogy elvisz anyához, de jöttem egy kifogással, hogy fel kell készülnöm arra, hogy mit mondok neki, ami a nem teljes igazság. Habár 40 perc alatt lehet eljutni innen anya házához.
Ha lenne autóm, akkor 20 percbe se telne. A francba! Már megszereztem az engedélyt, csak 2 hét mire kipostázzák, és anyám nem gondolja, hogy körültekintő a fuvarlevelemmel vezetni(a lényeg, hogy a fuvarlevél az olyan nyomtatvány, ami bizonyítja, hogy vezethet, de még nem érkezett meg a jogosítvány.)
Most, hogy belegondolok, ő mindig megmondta, hogy mit kell tennem az életben és én mindig engedelmeskedtem. Soha nem tettem semmit az engedélye nélkül, vagy a tudta nélkül kivéve a Louisval való barátságom és én és ő ... is.
Louis...
A házhoz értem és megnyomtam a csengőt egyszer. Tudom, hogy fura, hogy ezt tettem, de Louisnál aludtam és nem voltak nálam a ház kulcsai. Lépteket hallottam az ajtó felől és kinyílt néhány másodperc múlva, felfedve anyát, aki rosszallóan nézett rám és csalódottnak látszott. Ez valami teljesen új számomra, általában igazán büszke mosollyal nézett rám, miközben elmondta az embereknek, hogy milyen jó lánya és tanuló vagyok.
Anya egy borítékot adott, amiben benne volt a jogosítványom. Mosolyogtam, de rögtön komoly lettem, amikor elment a szobába egy szó nélkül és leült a kanapéra a tipikus tökéletes testtartásba. Utánoztam őt, azonos tökéletes testtartásba ültem, hogy enyhítsek a keserűségén.
- Anya, én-
- Csak mondd, hogy legalább volt benned annyi tisztesség, hogy az ígéreted betartottad.
- Én egyáltalán nem tettem ígéretet, te vagy az egyetlen, aki tett, és technikailag nem vagyok szűz, így nincs ígéret - mondtam, anélkül, hogy tudnám, hogy mi történt velem, amiért ilyen közvetlenül beszéltem neki erről.
- Ez azt jelenti, hogy szexuális kapcsolatot létesítettél azzal a fiúval, akivel voltál? Mellesleg ki volt az? Remélem, hogy valaki tisztességes, aki megfelel az elvárásainknak és jó jövőt garantál neked - mondta, és megdöbbentem.
Ő feltételezi, hogy én és Louis...?
Valaki tisztességes?
Megfelel az elvárásainknak?
Jó jövő?
Mi a fene, mit gondol?
- Én és L- a férfi nem tettünk semmi ilyesmit! - védtem magam a többi kérdésre nem válaszolva.
- Ki az? - kérdezte újra, és én felkeltem a kanpéról - Nem - motyogta - Ne mondd, hogy az egyike a tetovált és piercingeseknek.
Tudtam, hogy Louisról beszél és azt is tudtam, hogyha azt mondom, hogy ő volt az, akivel voltam, akkor bezár a házba egész életemre és meg leszek figyelve akkor is, amikor az egyetemen vagyok.
- Nem - hazudtam - Én és ő sosem beszéltünk többé attól a naptól kezdve.
- Akkor ki? - ragaszkodott hozzá.
- John - mondtam emlékezve a fiúra, aki Louis szobatársa lenne.
- John, az új szomszédunk fia? - kérdezte túl széles mosollyal.
Mi?
- Van új szomszédunk?
- Persze. Nem mondta, hogy ideköltözött?
- Biztos elfelejtette.
Ezt nem hiszem el.
- Vártam rájuk, amíg meg nem érkeztél, át hívhatom őket.
- Nem hiszem-
- Igen, át hívom őket most, így mi is jobban megismerhetjük egymást.
Felkelt a kanapéról? Mit fogok csinálni? John ide jön és mindent tagadni fog én pedig rossznak fogok látszódni előtte, a szülei előtt és anya előtt.
Annyira zavaros.
A csengő ébresztett fel a gondolataimból. Gyorsak voltak, nagyszerű! Huh! Láttam, ahogy anyám szinte futott az ajtóhoz, hogy túl barátságosan üdvözölje azokat, akik megérkeztek. Hallottam lépéseket a nappali felé ezért felálltam.
Egy férfi szőke hajjal és kék szemmel, öltönyt viselt és nyakkendőt, belépett a szobába, majd egy hölgy hosszú barna haja és kék szeme volt, elegánsan öltözött. Mögötte, az én szerencsétlenségemre, John, aki meglepődött, hogy itt lát engem.
- Mr. és Mrs. Thompson, nagy megtiszteltetés, hogy itt vannak az otthonomban. - mondta, majd Johnra nézett, aki nem vette le rólam a szemét. - Te pedig John lehetsz, Emily barátja - mondta és én majdnem meghaltam ott a nappali közepén.
Láttam, hogy John anyámra és rám nézett összezavarodottan, valamint a szülők, akik Johnra és rám.
- Én nem-
- Igen, ő az - rohantam oda hozzá, mielőtt tagadott volna mindent, és elnézését kértem csendesen.
- Igen, nem tudom elhinni, nagy szerencsém van, hogy a barátja lehetek olyan valakinek, mint a lánya - mondta, támogatott a hazugságban, és hatalmas megkönnyebbülést éreztem magamban, annak ellenére, hogy tudtam, később el kell magyaráznom neki mindent.
(...)
- Megtiszteltetés volt a házamban látni Önöket, jöjjenek amikor csak akartok.
- Részünkről az öröm - mondta Mrs Thonpson.
- Biztos újra eljövünk, különösen, ha ők ketten fenntartják a kapcsolatukat - értett egyet Mr. Thompson és rám és Johnra nézett.
- Ti nem búcsúztok el egymástól? - kérdezte anyám.
- Hm... persze - feleltem idegesen és Johnhoz közeledtem átölelve. - Sajnálom - súgtam a fülébe.
- Semmi baj, de később meg kell magyaráznod nekem mindent - suttogott ő is, hátralépett egy elhúzódó puszit nyomva az arcomra.
Amikor elhúzódtam Johntól, láttam őt. Az autót, de biztos, hogy benne volt.
Ó, nem.
Louis...
_______________________________________________________________
Mint ahogy ígértem, sikerült július végére megírni ^^ Bár szerintem teli van megcsavart mondatokkal, de áhhhh... :o kifáraszt ez a nyári szünet, a történet pedig magától nem fordítódik le (most így megláthattam a két hét alatt), úgyhogy ja... neki kellett állnom, én sem bántam volna most, ha korábban kész van, mondjuk míg én nem vagyok itthon :D de hát csodák nem léteznek xdd
Viszont örülök, hogy majdnem megduplázódott a feliratkozók száma a két hét során, ügyesek vagytok, szaporodjatok, csak így tovább! :D
És egy kis spoiler a végére, hogy még jobban várjátok a következőt! A következő az egyik kedvenc részem és ahhhhhww *-* szét kell majd folyni az olvasása közben, huuuhhhh *nyáladzás* ;)) :$ :DD :PP Na jó... ez már azért túlzás xd
Tetszett? Pipáljatok! Zso :*
ááá kövit !! :DDDD olyan jóóóóó XD
VálaszTörlésS.O.S. Kövit! <3 C;
VálaszTörlés