32. fejezet

A hét többi napja gyorsan eltelt, és aztán azon kaptam magam, hogy a következő hétvége elérkezett. Istenem, az idő hogy tud ilyen gyorsan eltelni?
Csütörtökön és pénteken nem aludtam Louisnál, szükségem volt csajos estére vagy napokra Kahlannal, szóval nem láttam őt már csütörtök reggel óta, amikor közösen volt angolunk, úgyhogy már nagyon hiányzik.
Ezen a két napon Kahlan segítségével egy döntést hoztam. Megkérdeztem, hogy szerinte... hm... oda kellene-e adnom magam Louisnak, és az egyetlen dolog, amit ő mondott, az volt, hogy ezt csak én dönthetem el. Ő az az egy, vagy sem, tudnom kell a választ. És, valahogy, ez elgondolkodtatott.
Louis az? Úgy éreztem ő az, tudtam a történetét és olyanokat, mint hogy mit szeret és mit utál, a hibáit és a jó tulajdonságait, és ettől még jobban szeretem őt, amellett, hogy biztonságban érzem magam, mikor vele vagyok, azt érzem, hogy megvéd, akar és szeret engem. És szeretem őt. Nagyon.
Igen, ő az.
- Ha tudnám mire gondolsz - mondta Louis, és észrevettem, hogy még nem értem hozzá a vacsorához.
- Azt hiszem meg lennél lepődve - viccelődtem, de a lelkem mélyén igazat mondtam. Ha tudta volna, hogy min gondolkodom, biztos meg lenne lepődve.
- Ezt mondva még kíváncsibbá tetté. Most egyél - mondta és elmosolyodott.

(...)

Kaja után kis idő elteltével Louis adott egy pólót és a nappaliba ment, amíg én magamhoz vettem a fehérneműmet és elmentem lezuhanyozni. Később, amikor befejeztem a zuhanyzást észrevettem, hogy a ruhákat kint felejtettem az ágyon. Nagyszerű!
Gyorsan megszárítottam a hajam és a nedves testem köré csavartam egy fekete törölközőt. Résnyire kinyitottam az ajtót. Louis a hálóban lehet?
- Louis! - hívtam.
- Mi van?
- Hm... hol vagy? - kérdeztem harapdálva az ajkam.
- A nappaliban. Miért?
- Szóval... maradj ott és ne menj el onnan! - figyelmeztettem és esküszöm, hogy mosolygott.
Elhagytam a fürdőszobát versenyfutással a hálóba, a hideg padló lefagyasztotta a talpamat. Becsuktam a lábammal az ajtót és elkezdtem megtörölni a testem. Felhúztam azt a fekete csipkés melltartót, amit akkor vettem, amikor először Louist láttam, eddig csak egyszer volt rajtam, és egy bugyit, ami szintén fekete volt és oldalt csipkés.
Éreztem egy leheletet a nyakamon és ijedtemben egy apró sikoly csúszott ki a számon és arrébb ugrottam. Mikor megfordultam Louist láttam. Egy pillanatra megkönnyebbülten felsóhajtottam, de aztán eszembe jutott, hogy hogy vagyok felöltözve és az arcom elpirult. Azonnal megragadtam a pólót és a testem elé tettem, hogy takarjam magam, amennyire tudtam.
- Emily - motyogta és a kék szemeibe néztem, amik kicsit elsötétültek. - Hadd lássam - suttogta.
A keze a hátamra ment és a mutatóujja húzott egy vonalat végig a gerincemen, amitől megborzongtam.
Maga felé nyomta a hátam, a másik keze elkezdte húzni a pólót előlem lassan, mintha azt várná, hogy én bármikor megállíthatom, de én meg voltam babonázva a kék szemeitől és olyan volt, mintha imádattal nézne rám.
Az ujj, ami a derekam alján volt, felcsúszott, amitől megint megborzongtam és véletlenül elejtettem a pólót a kezeimből. Louis szemei elkerekedtek és a lassan felfedezték a testem, mintha minden apró részletre odafigyelne. Ujjával elhagyta a hátamat és oda tette, ahol a melltartón csak csipke volt. Láttam, hogy egy mosoly növekszik az ajkán.
- Tudtam, hogy remek lesz neked, mikor megláttam a kezedben, de nem gondoltam volna, hogy ilyen jó - mondta rekedten. - Ez szinte bűn... a kísértésnek - mondta és egy puszit nyomott a melleim közé, amitől elállt a lélegzetem.
- Louis.
- Hm?
- Azt akarom, hogy... - mondtam, de megálltam a felénél.
- Mit? - kérdezte és megcsókolta a nyakam.
Amikor semmit sem mondtam felnézett rám, az ajkamba haraptam és én próbáltam összeszedni a bátorságot, hogy elmondjam neki, mit akarok.
- Emily, megijesztesz. Mi folyik itt? - kérdezte a szemeimbe nézve, komolyan.
- Hm... azt akarom... hm... - próbáltam elmondani neki és sóhajtottam.
- Emily. Mondd el mit akarsz - kérte a kezeimet megragadva.
Nem tudtam megszólalni, ezért megcsókoltam. A kezei a hátamon nyugodtak, az enyémek a pólója alá csúsztak a hasát megsimítottam, amitől az izmai megfeszültek. A tény, hogy az én érintésemre ez történt,jól voltam és magabiztosnak éreztem magam.
Megfordítottam, így az ágy felé nézett a háta, toltam, hogy lassan leüljön rá. Az ölébe ültem, úgy, hogy a dereka két oldalán legyenek a lábaim és a kezét a seggemre tette.
- Emily - suttogta.
- Shh... - válaszoltam a szájába és nevetett, mert úgy válaszoltam, ahogy ő szokott nekem.
Lassan és gyengéden eltolt, mintha attól félne, hogy talán sírni fogok, mint a múlt héten.
- Emily. Nem kell olyat csinálnod, amit nem akarsz - mondta, komolyan és aggódva nézett rám, megráztam a fejem.
- Akarom - mondtam, és elkerekedett a szeme.
- Biztos vagy benne?
________________________________________________________________
Sorry emberek, hogy ilyen évek múltán hoztam ezt a rövidke részt, de itt volt a félév, akkor azzal foglalkoztam, aztán nem lett könnyebb, főleg a hétvégéim is még elmentek minden szarra, ha épp nem a tanulásra.
Köszönöm, hogy kivártátok, aranyosak vagytok! <3 és köszönöm ezt a sok feliratkozót és oldalmegjelenítést *-*
A következő rész dupla ilyen hosszú, nem tudom, hogy mikor lesz rá időm, szerintem ketté fogom azt is venni, mint az előzőt.
Bocsika, hogy ennyire ritkán írok, csak hát nincs nagyon időm és nem akarom félbehagyni a blogot, lassan, de biztosan jönni fognak a részek, már csak 10 van hátra a végéig :DD (Persze, ha valami nagy dolog közbe nem szól, de a terveimben a blog abbahagyása befejezés nélkül nem szerepel) Zsó :*