25. fejezet

Louis meggyőzött, hogy maradjak az apartmanjában, de folyton a telefonomat néztem, hogy lássam, ha anyám hív, ami bosszantotta egy kicsit, és én megértettem őt. Maximális hangerőre tettem a telefont, amikor Louis kiment a nappaliból, leraktam a kis asztalra.
Bementem a konyhába, ahol Louist találtam főzés közben egy kis ruhával a vállán. Megharaptam az ajkam, ahogy néztem őt, olyasvalami, amit sosem fogok megunni.
- Legközelebb te főzöl és én nézlek - ugratott játékosan anélkül, hogy rám nézne, én nevettem, miközben leültem a konyhaasztalra.
- Nem vagyok benne biztos, hogy jó lenne.
Nevetett rajtam közelebb jőve a kezében egy fakanállal, amiben szósz volt. Fújta, majd ahogy közel ért hozzám a szám elé rakta, hogy kóstoljam meg. Ez annyira jó! Hol tanult meg ilyet főzni? A lábaim közé állt és lassan megcsókolt engem, az alsó ajkamat gyengén megharapva.
- Hmm... ez jó! - mondta a számba és éreztem, hogy mosolyog.
- Meg kell tanítanod főzni.
- Tetszik az ötlet - suttogta perverzen és megcsókolta a nyakam.
- Ne kezdj perverz dolgokon gondolkodni - mondtam becsomagolva a lábaim közé a derekát, közelebb húzva magamhoz, megharaptam a nyakát.
- Veled ezt csinálva, nem tudok másra gondolni - mondta a nyakamba, éreztem, hogy elpirulok.
Valami folyó és égő zaj volt a konyhából, Louis hirtelen elhúzódott tőlem, megkavarta, ami az edényben volt.
- Látod mi történik, ha itt vagy? - viccelődött közeledve hozzám, és egy gyors csókot adott nekem, és visszament főzni.
Míg ő befejezte a vacsorát én megterítettem az asztalt, mert már tudtam, hogy hol vannak a tányérok és az evőeszközök, mivel már több alkalommal voltam itt. Mosolyogtam ezen a gondolaton, és Louis gyorsan rám nézett, majd újra arra, amit csinált.
- Mi van? - kérdezte.
- Semmi.
- Hmm... - mondta, letette az ételt az asztalra és leült. Szedett ki ételt a tányéromra, majd az övére és megkóstoltam.
- Ez annyira jó! - mondtam és nevetett.
A francba! El kell mondania, hogy hol tanult meg olyat főzni, mint ez. Kíváncsi vagyok, lehet, hogy az anyja tanította meg. Most belegondolva nem tudtam semmit sem róla sem a családjáról. Beszél a szülőkkel? Vajon van testvére? A kíváncsiság megöl, de nem tudtam, hogy lehet-e erről kérdezni, vagy nem.
- Min gondolkozol? - kérdezte a vacsora végén.
- Hm... semmin.
- Emily.
- Ez nem fontos. Arra gondoltam, hogy hol tanultál meg ilyen jól főzni.
- Hm... anyám tanított - mondta, a hangja teljesen más volt.
- Te... te szoktál beszélni vele?
- Nem - ez volt minden, amit mondott, majd sóhajtott, valami azt súgta, hogy nem kellene többet kérdeznem.
Louis adott nekem egy pólót, hogy azt viseljem, és elvettem a fehérneműmet, ami már ki lett mosva és elmentem zuhanyozni. Furcsa volt nekem, hogy ő mosta a fehérneműmet, annak ellenére is, hogy a mosógép volt, de az még inkább furcsább volt, hogy ez a második alkalom, hogy a házában zuhanyzok, és számolni azt, hogy már mennyit aludtam itt.
- Kérsz társaságot? - kérdezte az ajtó előtt.
- Mi van? - kérdeztem megdöbbenten, amitől nevetett.
- Tudod. Te és én. Zuhanyzás együtt. Spórolni a vízen.
- Nem hiszem én azt. - vágtam vissza és bezártam az ajtót, mielőtt belépett volna.
- Át kellene gondolnod - ragaszkodott hozzá, és megfordultam a zuhany felé és levetkőztem.
- Nem fog megtörténni Lou - tagadtam és hallottam őt nevetni.
Beléptem a zuhany alá és hagytam, hogy a forró víz végigcsurogjon a testemen megnyugtatóan. Néhány másodperccel később azon kaptam magamat, hogy arra gondoltam, hogy milyen lenne a zuhanyzás Louisval, és megráztam a fejem, amint az elmém olyanon kezdett el gondolkodni, amin nem kellene.
Ez a nagyon hosszú nap volt erre a magyarázat. És én még észre sem vettem, hogy milyen fáradt vagyok, egészen mostanáig. Először anyám hívása, akkor a hazugság, amit mondanom kellett neki, aztán John, a szülei, Louis mindent látott, azt hittem, hogy elfogom veszíteni Louist, én mondtam, hogy szeretem őt, ő mondta, hogy szeret engem.
Azt mondta, hogy szeret engem.
A fejemben zűrzavar volt.
Amikor elhagytam a fürdőt Louis kilépett a nappaliból és Louis rám nézett, fel és le, amitől elpirultam. Lehúztam a pulóvert, hogy jobban eltakarja a lábam, megforgatta a szemeit a kezemet megfogva és megállítva.
Mosolyogtam egy kicsit zavaromban, Louis a kezét a kipirult arcomra tette, a szemeim becsukódtak az érintésére. Éreztem, hogy az ajkai végigszántanak az enyémen, de nem csókolt meg, csak ott hagyta néhány másodpercre.
- Elmegyek tusolni, jössz velem? - kérdezte, az ajkai az enyémet érintették, ahogy beszélt.
- Louis, én már zuhanyoztam - mondtam és nevetett.
Elment a fürdőbe, én pedig a nappaliba. Elfeküdtem a kanapén TV-t nézni, de annyira álmos voltam, hogy csak elaludtam ott, és egy tetovált kék szemű sráccal álmodtam.

Louis szemszöge

Befejeztem a zuhanyzást és törölközőt a derekam köré tekertem, bementem a hálószobába. Emily nem volt ott, így talán a nappaliban volt TV-t nézni. Felvettem egy bokszert és elmentem a nappaliba, ott találtam fekve, a kanapén aludt. Úgy nézett ki, mint egy angyal. A pólóm egy kissé felcsúszott megmutatva nekem a tökéletes lábait, és a fekete haja a vállára omlott, kicsi pedig az arcára is.
Néztem őt és eszembe jutottak a szavak, amik kijöttek a szájából ma délután. Ő szeret engem. Magától mondta. De ő túl jó nekem, túl jó. És én csak arra vártam, hogy rájöjjön milyen rossz vagyok neki.
És az vagyok.
Pokolian.
Olyan, mint a fény és a sötétség.
Sóhajtottam és elvittem a karjaimban. Olyan könnyű volt! Suttogta a nevem és mosolygott álmában, nem tudtam segíteni, de mosolyogtam azon, amit mondott. Elvittem a hálószobába, lefektettem az ágyra és lekapcsoltam a villanyt, a jobb oldalamra mellé feküdtem. A kezem a derekára tettem, a mellkasomhoz húztam és ő a kicsi ujjait összefonta az enyémekkel.
A szemeim becsukódtak az illattól, ami a hajából áradt, elaludtam, úgy aludtam, ahogy már régen nem...
____________________________________________________________________
Na szóval... először is köszönöm ezt a rengeteg pipát <3
Másodszor pedig köszönöm, hogy írtak is egy-néhányan, kivételesen most válaszolgattam... mivel azt hittem, hogy ez a rész még 1-2 nap, mire meglesz, gondoltam, hogy a kérdés akkor megérdemli a választ, de csodák csodájára ma estére sikerült lefordítanom :D Egyébként mielőtt bárki is taplónak nézne, mindig figyelem a komikat és belül örülök neki és megköszönöm, de általában arról jön, hogy jó a rész - ami nem feltétlenül az én érdemem -, vagy, hogy siessek/ mikor lesz a kövi kérdés, de arra sosem tudok normális választ adni, általában kb egy hét +/- 2 nap. 
Hmm... a múlt héten nem voltam itthon szerdától (szerencse, hogy keddre lefordítottam), úgyhogy nagy öröm, hogy mára kész! Utána folyton rendrakás és stb. A következő 3 hét - szóval iskoláig - nem tudom, hogy mennyire lesz időm, mert vagy tanulok, vagy máshol vagyok. Úgyhogy... remélem, hogy legalább két részt tudok hozni... Majd meglátjuk. Bocsi, ha késnek :/ Zsó :*